6.rész - Tönkre teszlek!

2015. október 03. Carsie szemszöge:

Kicsit zavartam ültem Adrien melletti székben, amiért a sminkes dolgát is kicsit megnehezítettem. Velem végzett előbb, ugyanis engem előbb kezdett el kifesteni, mint Adrient, de rá se kellett sokat várni. Mikor végeztek a sminkkel az öltözőbe vittek, ahol a kezünkbe nyomtak körülbelül négy – öt darab ruhával teli fogast. Bementem Adrien szembe lévő terembe, majd a fogasakat felakasztottam a kis tartójára, majd vetkőzni kezdtem. Levettem az ingem, ahonnan Trissk repült ki, majd figyelmesen vizsgálni kezdett.

  - Nem tudom megtenni – álltam meg egy pillanatra, de néhány másodperc múlva gyorsabban szedtem le magamról a ruhát, és vettem fel az egyes számmal megbélyegezett fogasról a hacukát.

  - Ne aggódj Carsie. Minden rendben lesz, ha azt csinálod, amit kérnek – biztatott a fehér cica, majd elbújt a ruháim közé. Megnéztem magam a tükörben, hogy nem áll e rosszul a ruha, vagy éppen a hajam egyben van-e. Boldogan vettem észre, hogy minden a legjobban van. Elindultam az ajtó fele, lenyomtam a kilincset, majd ki is nyitottam a kijáratot, és kimentem. Adrien már kint volt a fotóssal, és csak rám vártak. Adrien se nézett ki rosszul. Fehéres nadrág, fehér póló és rajta egy szintén fehér kardigán.

 - Remekül festetek mind a ketten! – tapsolt meg minket a fotós és a többi ott lévő ember, beleértve az apámat és Adrien édesapját is. Legalább is, aki apám mellett állt gondoltam ő lehet. – Rendben gyertek a stúdióba. Először Carsie, rólad készítem el a képeket – nézett rám, bólintottam. – Utána pedig te jössz, Adrien. Az után pedig a közös képeitek, a Modèles Magazinnak. Már egy ideje rágják a fülemet, hogy rakjak melléd egy lányt, akivel együtt fényképezkedsz – mesélni, majd a fényképezőgép mögé áll.  Kicsit ijedten néztem Adrienre, aki csak egy biztató mosolyt küldött felém.  Sajnálom Marinette. A fehér háttér elé álltam, majd amit mondott a fényképész azt tettem.

- Picit jobbra – kérte, majd azt mondott megtettem. – Rendben menj átöltözni, addig megcsinálom Adrienről a képeket – utasított, majd Adriennel helyet cseréltünk és elmentem az öltözőbe. Lenyomtam a kilincset, majd kinyitottam a bejáratott. Trissk érdeklődve jött elő. Megfogtam a második számmal jelölt fogast és átvettem a ruhámat. Amilyen gyors csak tudtam lenni, annyira siettem.  Elköszöntem Trissktől és már mentem is vissza a stúdióba. Adriennel megint helyet cseréltünk és ez ment folyamatosan. Körülbelül három ruhában kelet egyedül fotozkodnom. Utána jött a közös.  Elmentünk átöltözni. De az én ruhám túlságosan is nem az én stílusom.  Térdig érő fehér ruha, a derekamon pedig egy fekete őv volt.  Anyaga nagyon finom volt.

 - Gyönyörű vagy Carsie  - repült körbe Trissk.

 - Köszönöm – mosolyogtam. – Viszont mennem kell. Nem szeretném megváratni őket. Nem sokára jövök – mondtam, majd Trissk intett egyet és elbújt. Kinyitottam az ajtót és mentem egyenesen a stúdióba. Adrien már ott volt, és mit ne mondjak nagyon elegánsan nézett ki.

 - Rendben drágáim. Most az lenne a feladatotok, hogy odaálltok a fehér háttér elé, megfogjátok egymás kezét és amilyen közel csak tudtok, olyan közel legyetek egymás mellett – közölte, mire mind a ketten furcsa fejet vágtunk. Tudtuk, hogy nem mondhatjuk azt, hogy ezt nem tesszük meg, hiszen az én apám nem nézné jó szemmel, sőt szerintem Adrien édesapja se.

Felálltunk abba a pozícióba, ahogy kérte a fotós, kivéve hogy nem fogtuk meg egymás kezét. Már készítette volna a képet, de pont akkor látta, hogy nem fogtuk meg egymás kezét.

 - Nem, nem. Fogjátok meg egymás kezét. És talán még egy picit menjetek közelebb egymáshoz – kérte, majd ránéztem Adrienre, majd ő is rám. Mosolygott, majd nyújtotta a kezét. Félénken ugyan, de tenyeremet az övébe tettem. – Na így már tetszik – „dicsért” meg minket a fotós. Készített körülbelül öt – hat képet, majd újabb és újabb pozícióba kellett állunk. Eléggé fárasztó volt, de kibírtam. Igaz láttam, hogy Adrien is kellemetlenül érezte magát, nem csak én.

 Miután vége lett a fotózásnak elmentünk átöltözni abba a ruhába, amimben jöttünk. Átvettem a hacukámat, majd leültem megvárni apát, aki a fotóssal beszélgetett.

 - Látod sose csináltál ilyet, mégis nagyon jól ment! Büszke vagyok rád, Carsie! – dicsért meg Trissk.

 - Köszönöm! – tettem őt a tenyerembe. – Nem unatkoztál?

 - Nem, viszont nagyon éhes vagyok. Siessünk haza – kérlelt, majd kiszállt a kezemből egyesen az ingem zsebébe. Megráztam a fejemet, összeszedtem a cuccomat és kimentem. Adrien kint ült a váróban, az apukája és az én apukám pedig egymással beszélgettek.  Ahogy apa meglátott kezet fogott az apukával, majd kifele vette az irányt Adrienhez, de előtte rám nézett.  Várjunk, vele találkoztam tegnap, mikor véletlenszerűen ugráltam a városban, és neki mentem egy háznak. Így már érthető, miért volt ott Adrien.

Ránéztem apára, aki fejét előre biccentette. Tudtam, hogy mennem kell kifele. Beültem a kocsiba, majd apám is és már mentünk is haza.

 - Hogy tetszett a fotózás? – törte meg a csendet apám. Nem vártam volna, hogy megkérdezi majd.

 - Hát kicsit furcsa volt, hiszen még sose csináltam ilyet – mondtam ki, ami először eszembe jutott. Apám kicsit köhintett, majd folytatta.

 - Majd megszokod – nyögte ki, majd leparkolt a ház elé. Szóval lesz még ilyen fotózás.

Kiszálltam az autóból, felmentem a lépcsőn, kinyitottam az ajtót, s bementem a konyhába. Felnéztem az órára, ami pontosan fél hetet mutatott. Léa elém rakta az ételt, majd jó étvágyat kívánt és ment tovább a dolgára. Gyorsan eltávolítottam a tányér tartalmát, majd a pultról levettem kettő muffint és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót, Trissk előjött, majd ő is neki kezdett az élemének. Megfogtam a pizsamámat és a törülközőmet és elmentem fürdeni. Megnyitottam a csapot, átraktam, hogy langyos víz jöjjön, majd elkezdtem vetkőzni. Amire kész lettem a kád pont úgy volt tele, ahogy szerettem volna.  Beleültem, majd a vízzel megmostam magamat, s a kedvenc tusfürdőmből tettem egy keveset a kezembe és azzal megtöröltem magam mindenhol. Amikor ezzel is kész lettem lemostam magamról a habot és kiszálltam a kádból. Megtöröltem magam, s felvettem a fehérneműmet és az után a pizsamámat is. Kinyitottam az ajtót, ahol megcsapott a hideg. Még mindig melegebb volt a fürdőben, mint kint. Nagyot sóhajtottam, majd átmentem a szobámba. A törülközőmet a székre tettem, hogy megszáradjon, a ruhámat pedig bedobtam a szennyes tartóba. Valamiért nagyon álmosnak és kimerültnek éreztem magam.  Ezért egyenesen az ágyba estem. Érdekes általában nem szoktam már fél kilenckor aludni. Trissk lefeküdt mellém, majd ő is aludni kezdett. Ő előbb aludt el, mint én, de nekem se kellett sok hátra, hogy aludjak.

 2015. október 04. Carsie szemszöge:

Reggel Trissk ébresztett. Szokásosan. Minden úgy volt, mint minden reggel. Megmostam a fogamat, felöltöztem, majd Trissk elbújt a ruhám alá. Lementem reggelizni, és mentem is az iskolába. Szóval a szokásos dolgok. Viszont iskolába menet találkoztam Marinettel, aki szinte letámadt.

 - Carsie, mit jelentsen ez? – mutatta a magazin főlapján lévő közös képünket Adriennel.

 - Meg tudom magyarázni – nyugtattam meg, majd elmeséltem az egész storyt, hogy miért vagyunk rajta a magazinon.

- Tudod, Adriennek rengeteg rajongója van a suliban is. Szóval lehet kicsit szívatni fognak – nézett rám szomorkásan Marinette.

 - Ne aggódj. Volt már teljesen más élményem is – fogtam meg a vállát.

 - Ezt hogy érted? – nézett rám, majd felvonta a szemöldökét. Persze nem mondhattam azt, hogy fura nővény emberrel harcoltam Katicával és Macskával.

 - Legyen az én titkom – kacsintottam rá, majd bementünk a suliba, ahol mindenki rosszallóan nézett rám. Többen sugdolóztak vagy éppen röhögtek rajtam. Megforgattam a szememet, és nyugodtan mentem tovább.

 - Tönkre foglak tenni! – ordította utánam egy lány. Nem ismertem. Ezért azt gondoltam, hogy nem az én osztályomba jár. Egyre közelebb jött, majd hét lépésnyire megállt tőlem. – Adrien nekem lett teremtve. Nem hagyom, hogy egy ilyen kis csitri, mint te elvedd tőlem! – ordibálta nekem. Enyhén megszeppenve álltam.

 - Hé, elég. Nem is tudod, miért vagyunk egy képen – jelent meg Adrien. – Mellesleg nem is olyan nagy cucc egy kép.

A lány szemeibe könnyek jelentek meg, majd az iskolából kifele kezdett el futni. Megköszöntem Adriennek, hogy „megmentett”, de ezzel az egész fényképes dologgal rossz érzésem volt. Vajon minden rendben lesz?