03. rész - Ki ez a férfi?

Sziasztok! 
Meghoztam a következő részt! Lehet, hogy innen már, csak úgy lesz, hogy egy héten hét rész. Hétfőn és vasárnap. Csak ennyit szerettem volna mondani.
                          Jó szórakozást kíván: Natsu xx

2015. október 1. Carsie szemszöge:

Hihetetlen sebességgel haladtam a házak felett, egyenesen az iskoláig. Oda értem az épülethez megálltam a tetején, majd vizsgálni kezdtem a helyezettet. Jardinier éppen a szőke lánnyal foglalkozott, és pont háttal állt Macskával és Katicával. Hatalmas és egyben vastag gyökerekkel voltak megkötözve.  Amint pillantást vettem rá, tudtam, hogy semmiféle penge, vagy éles tárgy nem tudja elvágni. Gondolkozni kezdtem, hogy akkor mégis hogyan vágjam el. Trissk említette, hogy megkaptam a jelenlegi talizmán tulajdonosok erejét. Azt hiszem, Macska ereje segíthetett volna, de fogalmam sem volt, hogy mi az ereje. Valami… Macska… Macska… Megvan!

 - Macskajaj! – ordítottam, majd kezem körül fekete fénycsóva jelent meg. Kicsit furcsa érzés volt, de tudtam sietnem kell, hiszen csak 5 percem maradt. Leugrottam az iskoláról, majd fénysebességgel futottam feléjük, majd a kezemet hozzá érintettem a gyökérhez, ami elporhadt. A kettő szuperhős kicsit lemeredve néztek rám. Kicsit cikáztam szemeimmel közöttük, majd zavartan vakargattam a tarkómat. Gyűrűm pityegni kezdett. És az ékszerről kék szín fehér lett – úgy képzeljétek el a gyűrűt, hogy a fontosabb kwami színe van rajta, például Trissk, Plagg, Tikki, Oz és Couleur. Szóval ez jelezte, hogy hány percem maradt.  Már kevesebb, mint négy percem maradt. Katica szólásra nyitotta száját, de Jardinier támadásba lendült, amit mindannyian kikerültünk.

- A hátán lévő cserépben lesz az akuma – közölte katica. – Valahogy szét kell törnünk – mondta a lány, majd Macskával összenézve bólintottunk. Gyűrűm megint pityegett. Most a narancssárga színű kő lett fehér. Három percem maradt. Lehet, nekem előbb el kell mennem, mint azt gondoltam. Újabb gyökerek támadtak meg minket, de ezeket is kikerültük. De egy baj volt. Jardinier-nek volt egy túsza. Aki nem más, mint az osztálytársam, Chloe. A lány egész végig sikítozott és össze – vissza rángatózott. Legtöbb szava csak annyi volt, hogy Papa! Először is őt kell elvenni az akuma hordozójától.

 - Macskajaj! – ordította mellettem a fiú, majd egyik jelző lámpára a másikra ugorva, elporlasztotta azt a gyökeret, ami a lányt szorongatta. A lány zuhanni kezdett, de gyorsan alá szaladtam, majd elkaptam, mint egy menyasszonyt. Apró nyögés jött ki száján, mikor beleesett a karjaim közé. Kicsit arrébb ugráltam, majd leraktam a lányt a járdára. Valamit még magyarázott, de nem vártam, meg míg végig mondja, és ott hagytam. Gyűrűm megint pityegni kezdett. Két percem maradt. Katicának jeleztem, hogy készen állok, majd ő ránézett Jardinierre.

 - Szerencse talizmán! – kiabálta, majd felhajította jojóját. Kezébe egy piros alapon lévő fekete pöttyös kőszerű valami esett a kezébe. – Ezzel mégis mit kezdtek? – nézegette értelmetlenül a kavicsot. Kicsit közbe nézett. Először rám utána Macskára, majd végül az akumát kordozó emberkére. Szája mosolyra kerekedett. – Fekete Macska és te – tűnődött el egy kicsit, hisz nem tudja a nevem. – Ti elterelitek a figyelmét, én pedig eltöröm a cserepet. – bólintottunk, majd Jardinier felé futottunk. Kicsit incselkedtünk a bácsival addig, míg felém nem küldött egy tövises növényt, aminek a következménye az lett, hogy karomat eltalálta. Kicsit kiszakította a jelmezem, majd kicsit vérezni kezdett. Ladybug látván ezt, gyorsan eldobta a követ, ami pont eltalálta a cserepet. A cserépből kirepült a kis fekete lepke, majd Katica a jojójával megtisztította azt. Elköszönt a pillangótól, majd a követ feldobta az égbe, amiből több ezer katicabogár állította vissza az utcát az eredeti állapotába. Macskának, és nekem is pityegni kezdett a gyűrűnk, csak neki három perce, nekem pedig egy percem maradt.

 - Szép munka! – ment oda macska, majd összeöklöztek. Mosolyogva nézem végig, de tudtam, hogy mennem kell.

- Na, nekem sajnos, most távoznom kell – integetek, majd ugranák, ha Macska nem rántana vissza.

 - Mond meg a neved – kérlel lágyan, majd elengedi, a csuklom. Lassan elmosolyogtam rajta, majd előre hajtottam fejem.

 - Chat Blanc – mondtam, majd az iskola tetejére ugrottam, majd onnan próbáltam a leggyorsabban haza érni. Épp időben érdekezek a szobám teraszára, majd egyesen a szobába. Az utolsó ékkő is pityegni kezdett, majd a kis kwami kijött belőle, ruhám a reggeli farmer és blúz volt. Trissk a tenyerembe repült, majd kicsit erődtelenül rám mosolygott.

 - Nagyon ügyes voltál. Talán még az előtted lévő Fehér macskát is lekörözted – repült fel, kicsit ingadozott, de próbált nem leesni a földre. – Viszont tudnál nekem hozni egy kis muffint? Csak azért, hogy vissza tudjam kapni az erőmet. – kért meg rá, mire csak bólintottam. Kinyitottam a faajtóm, majd lementem a lépcsőn. A konyhában meg néztem van e muffin. Léa mintha megérezte volna, hogy mire van szükségem. Egy egész tepsi muffint várt a konyhában. Mondtam neki, hogy egy – kettőt elviszek. Mosolyogva mondta, hogy csak nyugodtan, hiszen azért csinálta, hogy egyek belőle, annyit amennyi jó esik. Visszaszaladtam a szobámba, meg nagy mosollyal nyújtottam át a fehér cicának a süteményt. Szinte már nyál csorgatva nézte. Átfutott az agyamon az is, hogy kicsit incselkedjek vele vagy ne. Persze nem tettem, mert szegény biztos nagyon éhes. Megnéztem a telefonomat, amíg a kwami eszik. Három nem fogatott hívás, és öt üzenet mind egy számtól. Bizonytalanul hívom vissza az illetőt. Kicsöng, majd egy ismerős női hang szól bele. Alya.

 - Alya? – kérdezem, már kicsit bátrabban.

 - Car? Szia csajszi, tudod mit történt az iskolába? Vagyis a pánik roham után – kérdezte nagy izgatottsággal. Kicsit megijedtem. Ránéztem a kiscicára, aki bólintott és ette tovább a muffinját.

 - Ne-nem tudom. Miért mi történt? – kérdeztem zavartam, majd tarkómat vakargattam, amit ő nem látott.

 - Felbukkant még egy szuperhős - emelte fel kicsit a hangját. – Annyira menőn nézett ki, és megmentett. Ő annyira lenyögő volt – meséli, már eleve azt, amit tudok. Kicsit jól esett azt, amit mondott rólam. – Szerintem róla is lesz külön hely a blogomon. Kiderítem ki Fehér Macska – mondta, mire majdnem kiejtettem a kezemből a telefont. Természetesen kell viselkednem, mert gyanút fog – gondoltam.

 - Persze az nagyon jó Alya – próbáltam utánozni az érdeklődő hangomat, de szerintem kevésbé sikerült.

 - Majd ha lehet, kérhetem a te segítségedet is? Persze Marinette is jön. Most mennem kell, majd holnap találkozunk a suliba. Szia –Mondta, de meg se várta a válaszomat, és lerakta. Kicsit megdöbbenve veszem el a telefont a fülemtől, majd ránézek. Leültem az ágyra, és beírtam Alya számát a telefonomba.

Leültem a televízió elé, hogy megnézzem a híreket. Arról volt benne szó, hogy Katica és Macska megint megvédték Párizst a gonosztól. Rólam is volt egy videó, amit Alya küldött be. Teljesen más embernek nézek ki maszkba. Ez nem én vagyok. Ahogy láttam magamat nem tudtam elhinni, hogy én vagyok. Így sose hordanám a hajam, vagy éppen ilyen stílusom nem lenne, és ruha. Olyan ruhát sose vennék fel. Mégis, ő én vagyok. Talán egyetlen maszk meg tudja változtatni az emberek személyiségét.

 2015. október 2. Carsie szemszöge:

Reggel megint Trissk keltett. Most viszont időben nem úgy, mint tegnap. Bementem a fürdőbe megmostam a fogaimat, majd a ruhásszekrényemhez sétáltam. Kinyitottam, majd kicsit elgondolkoztam azon mégis mit vegyek fel. Kinéztem az ablakon, és eléggé melegnek nézett ki. Felvettem a fehér szoknyámat, de mivel nem lesz hideg, nem veszek fel semmi féle pulóvert, ezért Trissknek a táskámba kell elbújnia. Lementem reggelizni, de nem nagyon volt étvágyam, szóval csak a langyos teámat ittam meg. Elvittem egy muffint, majd az ebédem és beraktam a táskámba. Felvettem a topánkámat, majd egyenesen az iskolába mentem. Az nap nem találkoztam Marinette-tel a kereszteződésnél, ami kicsit meglepett. Alya-val viszont találkoztam az iskola előtt. Azt mondta, hogy Marinette hajlandó késni. Most már értem, miért nem találkoztunk a kereszteződésnél. Bementünk az osztályba, ahol a kis liba máris célpontnak mért be. Figyelmen kívül hagytam megjegyzéseit, majd Alya után beültem a padba. Körülbelül csengetés előtt öt perccel megérkezett Marinette és az előttünk ülő fiú is. Becsengettek, és a tanár egy másik emberrel lépett be.

 - Figyelem gyerekek. Tudjátok jól, hogy az előző történelem tanár kilépett, de már jött is egy másik jelentkező. Ő itt Felix Betranche. Az új történelem tanár – mutatta be a tanárnő a férfit, aki nekem nagyon ismerős volt. A tanár úr végig mérte a termet, majd a szeme megakadt rajtam, és mintha egy kicsit megijedt volna. Kérdőn néztem vissza rá, mire tovább haladt az osztály felmérésével.

 - Ez egy eléggé érdekes osztály – csukta be a szemét a leendő történelem tanárunk, majd keserűen mosolyogni kezdett. Mégis ki ez a férfi?